2017. szeptember 29., péntek

The Edge

Always living on it, searching for one.

Amikor kártyáztam, mindig azt kellett keresni, hogy van-e edge-em és ha van hol van, hogy sikeresen tudjam exploitolni az ellenfeleimet.

Ez most egy igazán csak írom ami van gondolat blog lesz. Most 3 óra van, hajnal.

Megnéztem a "Heat" című filmet. Masterpiece.

De elgondolkoztatott nagyon erősen, és vissza is rántott a múltamba. Amikor nem élsz másnak, csak a hivatásodnak, amikor az életed, a gondolkodásod, a véred a játék. Nem írtam a pókeres karrieremről, majd egyszer talán fogok.

Nem tudom eldönteni, hogy hiányzik-e ez az érzés. Ki kell tudni szállni, meg kell, hogy találjad, az egyensúlyt az életedbe, nem hagyhatod, hogy felemésszen csak ez az egy dolog, mert akkor semmi vagy anélkül.
Mégis van benne valami hihetetlen vonzó. mestere önmagadnak, és annak amit csinálsz. Legyőzhetetlen, megrendíthetetlen. De mit ér ez az egész ha nem tudod megosztani senkivel. Ha elüldözöl magad mellől mindenkit azzal aki vagy. Baj-e?
Mi a célod az életeddel. Szerintem ebben teljes mértékben ki lehet teljesedni, rövidebb lesz az életed és talán lelkileg silányabb is, de egy olyan dolgot tapasztalhatsz meg, amit százezerből csak egy. Nem tart vissza semmilyen körülmény, csak mész előre, hogy a legjobb legyél.
Van ebben valami csodálatosan vonzó. Elmúlás a munkádban. Legyél kopó, vagy svindler, kártyás, vagy bármi más.
Valószínűleg ez érthetetlen mindenki számára, mert ezt szerintem csak az érti, aki volt valami hasonlóban, aki átélt valami ilyen szakaszt az életében, vagy éppen benne van.
Nem vágyom rá, de mégis, egy kis részem szeretné csinálni. Figyelmen kívül hagyni az összes retkes szabályát a világnak, és csak a saját életedet élni. Rohadjon meg az idő, az ébresztő, az étrend, a napi gondok, jaj mennyibe kerül, jaj a számla és minden más is, a mesterséged vagy, te vagy a tökéletessége, és törekszel, hogy még jobb legyél, és az életed egy nagy kompetíció. You are blade that cuts, where no one was before. És győzöl... De minek? Mert győzni akarsz. Szinte senki nem ismeri ezt az érzést. Feláldozod magad.

A sztenderd lekerekítése ennek a storynak egy olyan konklúzió lenne, hogy ellentétbe állítom azzal az egészet, ami van most, minden ami szép enélkül, de most annyira elragadott ennek a szépsége     .

Egy részem sosem fogja elfelejteni az érzést, mint mikor egy vadász a zsákmányát kutatja, mikor belépsz a biztosnságiakon keresztül a kártya terembe, hangok, csörgés, emberek, az asztalok látványa. A lámpák amik megvilágítják. A kiszolgáló személyzet. A sok-soook célpont. Körbetekintesz. Melyik a leghúsosabb asztal. Hol van a legtöbb hal. Hol milyen a hangulat. Mekkora a tét, vannak e szokásos célpontok....pásztázás.
És aztán amikor beülsz, locked and loaded. Váltás az asztalon, zseton a kézbe, kártya előtted. Rock and roll baby. Your time is here. You are alive. Make it happen!! YOU ARE THE EDGE

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése