The Edge

Always living on it, searching for one.

Amikor kártyáztam, mindig azt kellett keresni, hogy van-e edge-em és ha van hol van, hogy sikeresen tudjam exploitolni az ellenfeleimet.

Ez most egy igazán csak írom ami van gondolat blog lesz. Most 3 óra van, hajnal.

Megnéztem a "Heat" című filmet. Masterpiece.

De elgondolkoztatott nagyon erősen, és vissza is rántott a múltamba. Amikor nem élsz másnak, csak a hivatásodnak, amikor az életed, a gondolkodásod, a véred a játék. Nem írtam a pókeres karrieremről, majd egyszer talán fogok.

Nem tudom eldönteni, hogy hiányzik-e ez az érzés. Ki kell tudni szállni, meg kell, hogy találjad, az egyensúlyt az életedbe, nem hagyhatod, hogy felemésszen csak ez az egy dolog, mert akkor semmi vagy anélkül.
Mégis van benne valami hihetetlen vonzó. mestere önmagadnak, és annak amit csinálsz. Legyőzhetetlen, megrendíthetetlen. De mit ér ez az egész ha nem tudod megosztani senkivel. Ha elüldözöl magad mellől mindenkit azzal aki vagy. Baj-e?
Mi a célod az életeddel. Szerintem ebben teljes mértékben ki lehet teljesedni, rövidebb lesz az életed és talán lelkileg silányabb is, de egy olyan dolgot tapasztalhatsz meg, amit százezerből csak egy. Nem tart vissza semmilyen körülmény, csak mész előre, hogy a legjobb legyél.
Van ebben valami csodálatosan vonzó. Elmúlás a munkádban. Legyél kopó, vagy svindler, kártyás, vagy bármi más.
Valószínűleg ez érthetetlen mindenki számára, mert ezt szerintem csak az érti, aki volt valami hasonlóban, aki átélt valami ilyen szakaszt az életében, vagy éppen benne van.
Nem vágyom rá, de mégis, egy kis részem szeretné csinálni. Figyelmen kívül hagyni az összes retkes szabályát a világnak, és csak a saját életedet élni. Rohadjon meg az idő, az ébresztő, az étrend, a napi gondok, jaj mennyibe kerül, jaj a számla és minden más is, a mesterséged vagy, te vagy a tökéletessége, és törekszel, hogy még jobb legyél, és az életed egy nagy kompetíció. You are blade that cuts, where no one was before. És győzöl... De minek? Mert győzni akarsz. Szinte senki nem ismeri ezt az érzést. Feláldozod magad.

A sztenderd lekerekítése ennek a storynak egy olyan konklúzió lenne, hogy ellentétbe állítom azzal az egészet, ami van most, minden ami szép enélkül, de most annyira elragadott ennek a szépsége     .

Egy részem sosem fogja elfelejteni az érzést, mint mikor egy vadász a zsákmányát kutatja, mikor belépsz a biztosnságiakon keresztül a kártya terembe, hangok, csörgés, emberek, az asztalok látványa. A lámpák amik megvilágítják. A kiszolgáló személyzet. A sok-soook célpont. Körbetekintesz. Melyik a leghúsosabb asztal. Hol van a legtöbb hal. Hol milyen a hangulat. Mekkora a tét, vannak e szokásos célpontok....pásztázás.
És aztán amikor beülsz, locked and loaded. Váltás az asztalon, zseton a kézbe, kártya előtted. Rock and roll baby. Your time is here. You are alive. Make it happen!! YOU ARE THE EDGE

The Writing must go on

Hello

Ez egy bemutatkozás lesz. Mindennel magában ami ugly, vagy éppen vonzó az írásommal kapcsolatban.

Először is, hunglish-ül írok, és beszélek is. Tehát lesz benne angol és magyar. Lesz néha talán full angol is (maybe?) lesz benne sokszor angol a magyar szavak mellett. Mert mindig így voltam vele és régebben is így írtam.

A másik jellemzője az írás stílusomnak, hogy stream of consciousness-el írok. Mintegy kiöntve az agyamat a blogba. Ez azt jelenti, hogy sokszor nehezen követhető, mert magam is nehezen tudom fenntartani a tempót azzal ahogy pörögnek a gondolatok a fejemben. Ez azt eredményezi, hogy cikázhatnak a dolgok néha, és lehet még egyszer át kell olvasni, meg azt is, hogy lemaradnak vesszők. Sose voltam jó helyesírásból, rühellném, ha írás közbe állandóan javítgatni kéne magam, mert akkor mindennek annyi lenne, és mikor végzek egy egy írással általában olyan elégedett vagyok magammal, hogy nagyba teszek arra, hogy pepecslően átjavítsam az egészet. A nagyon feltűnő hibákat kiszedem, a többi meg marad.

Egy jó érvelésem emellett a rendszer mellett, hogy aki elég sznob ahhoz, hogy emiatt ne olvassa, az jobb ha nem is olvassa XD úgyse bírnám a pofáját irl (in real life).... hm vagy inkább ő az enyémet.

A sznobságról jut eszembe. Vannak dolgok amikkel nem értek egyet. A nyelvtan nem kőbe vésett, hanem az élő nyelvhasználók alkotják. Ha valaki azt mondja szőlő, akkor így írja, ha meg azt hogy szöllő akkor meg így. Egyik se hibás, de erről majd írok egy egész topic-ot.

Hülyeségem még, hogy az ilyen kikacsintós, vagy magamra referálós, vagy nem tom én milyen megjegyzéseimet zárójellel különítem el és nem gondolat jellel vagy bármi mással.

Nem vagyok tanult író. Írtam egy naplót tini koromban, mert kellett a fájdalom levezetésére (szerelmi) és az átfordult 350 oldalas kis könyvbe szinte, amit egyszer vissza tudtam olvasni, mielőtt megsemmisült.

Utána blogoltam azt ezt megelőző szakmámban, relatív sikeresen, és most hogy jóideje (ez is olyan, hogy én tökre egybe írnám (ezért egybe is írtam) mert egy szóként mondom. na mind1) benne vagyok már a tanításba (tudom, hogy -ban, de ezt szóban is mindig mindig így mondom szinte, és mivel ez fullra a saját blogom, nem akarom úgy érezni, hogy más mondja meg mi a helyes és mi nem, és ez az utolsó, hogy erre kitérek, többi bejegyzésbe nem referálgatok erre a részre többet) és úgy döntöttem, hogy jót tenne ha elkezdeném újból. Kifejtem miért:

Mert a gondjaimra megfejtéseket találok írás közben. Ráeszmélek dolgokra amiket nem tudtam, vagy ráeszmélek dolgokra, hogy miket nem tudok. Jobban összeköt és elmélyít a mesterségemmel, és azt hiszem számomra elengedhetetlen eszköze a mesterré való válásnak az adott professzióban. (néha nyakatekerek (és szavakat / szóragozásokat találok ki) csak a poén kedvéért).


Azért is szeretek írni, mert sokszor nekiülök, hogy írjak valamiről, valami kis szikra alapján, ami aztán átfordul ilyen hatalmas kérdés halmazokba, amiket a végére vagy megfejtek vagy nem, de semmiképpen sem olyan amire számítottam az elején mikor nekiláttam.

Nem tudom mit kéne még írni így első bejegyzésnek. Tanárkodom angollal kapcsolatba papíron, de szerintem annál sokkal többről van szó, és ezt szeretném fejtegetni.

És mert csak annak jöhetnek valóra az álmai aki álmodik:
Worst case scenario, senki nem olvassa ezt és magamnak írok és fejlődök az egésztől.
Másik kimenet, hogy akikkel foglalkozok azok olvassák, és esetleg jobban megértenek.
Even better: ez alapján találnak majd meg az emberek, hogy szeretnék igénybe venni a szolgáltatásaimat ;) if u know what i mean
Best case: világhírű pulicerdíjas író leszek, és járom a világot, hogy tanítsam az embereket a világnézetemre és ezt ennek a blognak köszönhetem majd :D

Ennyi elsőre.

Az, hogy milyen a színe meg az összes cucc azt kb leszarom, és amúgy sincs érzékem hozzá (Jah a káromkodásról is írnom kell majd, mert hosszú, de jah... ) de majd keresek valami sötétebb felületet, mert azt sokkal kényelmesebb olvasni és úgyis sokat olvasom magam mert mégis milyen királyokat fogok írni, és én a sötétet szeretem anyway.

Dunno what else to say.

Peace